Addiktív, de megéri rászokni: a csilipaprika

Meglepően széles körű a felhasználása ennek a Közép- és Dél-Amerikából származó gyümölcsnek: alkalmazzák fegyverként, gyermekek megbüntetésére, kártevők és kórokozók elűzésére, gyógyszerként és doppingszerként, nem utolsó sorban pedig fogyasztják nyersen és szárítva, mivel számos különböző fajtájának igen különböző, sokak szerint mással pótolhatatlan, finom íze van.

A burgonyafélék családjába tartozó paprikanövény bogyós gyümölcse a családnak nevet adó krumpli termésével ellentétben – és a szintén rokon paradicsomhoz vagy padlizsánhoz hasonlóan – fogyasztható. Az archeológiai bizonyítékok szerint fogyasztják is az indiánok legalább 9000 éve, sőt már annak is 6500 éve, hogy háziasították (a világ többi része Amerika „felfedezéséig” igencsak unalmasan táplálkozott: élelmiszernövényeink nagy részét a „primitíveknek” köszönhetjük).

A maják a modern kori paprika-spray-hez hasonlóan fegyverként is használták: csilit égettek az ellenség felé fújó szélben, kivonatát pedig közvetlenül a harcosok szemébe szórták. A 16. századi Mendocino Codex is megemlíti, de az engedetlen indián gyerekeket ma is büntetik azzal, hogy sülő csípőspaprika füstjét kell belélegezniük.

A paprika a fűszernövények zászlóshajója: Kolumbusz 1492-ben olcsóbb fűszerbeszerzési útvonal felfedezése céljából indult útnak, és rá is talált az aztékok által chillinek nevezett növényre, amit aztán az expedíció orvosa, Diego Alvarez Chanca mutatott be a spanyol udvarnak. A csili Ázsiában a gyarmatosítók révén azonnal elterjedt, Európában a bogyók különleges színárnyalatai miatt sokáig dísznövényként termesztették (a zöld szín, hasonlóan a többi gyümölcshöz, azt jelenti, hogy a bogyó éretlen), és bár a keresztény szerzetesek felfedezték, hogy kiválóan helyettesíti az akkoriban nagyon drága borsot, széles körben csak azután kezdték fogyasztani, hogy Napóleon 1806-ban kontinentális blokádot rendelt el,  és megakadályozta az indiai fűszerek beszállítását.

Fegyver, gyógyszer

A paprikának többszáz változatát termesztik világszerte, köztük a nem erős csemegepaprikát vagy az igen csípős csilit. A paprika erejét kapszaicin-tartalmának köszönheti (a molekula elnevezése a paprika görög eredetű nevéből – Capsicum: szúrós, maró – származik), amit egyébként a növény azért szintetizál, hogy a segítségével védekezzen a penészgombák, illetve a legelésző emlősök ellen. Ezt a felhasználási módot az emberiség is átvette: a kapszaicint repellensként és a termést dézsmáló állatok távoltartására is alkalmazzuk. Mivel a madarakat nem csípi a kapszaicin, előszeretettel fogyasztják a bogyókat, így hordják szét a magjait.

Az indián kultúrák ősidők óta használták gyógyszerként is a chillit, többek között fájdalomcsillapításra, köptetőként vagy orrdugulás elleni kezelés részeként. Mindezen hatásokért a csípős összetevő a felelős, és ez adja a mai medicinális alkalmazás alapját is. A legelterjedtebb modern orvosi felhasználási mód a helyi fájdalomcsillapító kezelés – a Scoville-skála is izomfájdalom ellenes kapszaicin-tartalmú kenőcs előállítása során született 1912-ben, amikor a farmakológus Wilbur Scoville egy gyógyszergyár kérésére kidolgozta a csípősség erősségét mérő rendszert –, és alkalmazzák ízületi fájdalom, idegfájdalom, migrén ellen is.

Éget, de nem rombol

A kapszaicin a bőr és a nyálkahártyák hőérzékelő receptorait ingerli, amit az agy égő érzésként fordít le, annak ellenére is, hogy a szövetek nem sérülnek meg. Az égő érzés hatására aztán igen gyorsan beindul a szervezet morfinhoz hasonló, fájdalomcsillapító hatású molekuláinak, az endorfinoknak a termelése, ezért a kapszaicin-orrspray-t az orrmelléküregek gyulladásának és dugulásának megszüntetése mellett pszichoaktív hatása miatt is alkalmazzák. Az így kiváltott módosult tudatállapot 5–20 percig tart, fizikai és mentális stimulációt, sőt akár eufóriát is eredményez. A lóversenysportban a kapszaicin tiltott doppingszer, de atléták, súlyemelők és egyéb kalandvágyó emberek előszeretettel használják.

A kalandvágyó emberek egyébként is szeretik a csilit, ez derült ki a Laurent Begue  pszichológus által vezetett vizsgálatban, amelyben azok a férfiak használták a legtöbb csípős szószt, akiknek a legmagasabb volt a tesztoszteronszintjük. Ez a hormon új élmények keresésére, kockázatvállalásra sarkallja a férfiakat, bár a professzor nyilatkozata szerint az is lehetséges, hogy az összefüggés fordított, és a csípős ételek rendszeres fogyasztása eredményezi a fokozott tesztoszteron-termelést.

Eufórikus, hosszú élet

Hasonlóan nem biztos az összefüggés iránya azon, majd’ félmillió emberre kiterjedő vizsgálat esetében sem, aminek eredménye néhány hónapja jelent meg az egyik legnevesebb orvosi szaklapban, a British Medical Journalben, és bemutatja, hogy azok, akik hetente háromszor csípős ételt fogyasztanak, 14 százalékkal kisebb eséllyel haláloznak el (azokhoz képest, akik nem fogyasztanak csilit). Az eredményt kritikával illetők szerint az is lehetséges, hogy az egészségesek eleve több csípős paprikát esznek. A vizsgálat szerint mindenesetre együtt jár a heti 1–2-szeri csilifogyasztás és a 10 százalékkal kisebb halálozási kockázat, a kevesebb rákos megbetegedés, valamint a kevesebb szívinfarktus és tüdőbetegség. Az összefüggés erőteljesebb azoknál, akik nem isznak alkoholt, és akik fűszerpaprika helyett friss chilit fogyasztanak – ez utóbbiban több a kapszaicin. A kutatásban részt vevő Nita Forouhi arra is felhívja a figyelmet, hogy a paprika erősségéért felelős összetevő nemcsak rákellenes, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatású, de javítja a glükóz-anyagcserét, csökkenti az étvágyat, segíti az emésztést, így akadályozza az elhízást is. Tudják ezt a zsírégető és fogyókúrás készítmények gyártói is, ezért a legtöbb ilyen szer tartalmaz is kapszaicint.

Csípés ellen csokoládé

A kapszaicinon kívül más hasznos anyagok is vannak a paprikában, pl. nagyobb a C-vitamin tartalma, mint a legtöbb gyümölcsnek (a C-vitamint felfedező Szent-Györgyi Albert is paprikával dolgozott), sok benne a B-vitamin, a magnézium és a vas, továbbá szalicilsavtartalma miatt a vérrögöket is oldja. A legtöbb kapszaicin a magokat felfüggesztő rostokban és erekben van (85%), a magok 10%-nyit tartalmaznak – ha valaki inkább csak a paprika ízét akarja élvezni, távolítsa el ezeket, és fogyassza a húst és a bőrt, ezekben a teljes kapszaicintartalomnak csak 5%-a van. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb, zöldebb és vékonyabb a csili, annál csípősebb (kivéve a habanero és a Scotch bonnet, amely fajták közepes méretük és narancssárga-vörös színük ellenére nagyon erősek). Vásárláskor keressük a sima bőrűeket és a legnehezebbeket, azok a legfrissebbek (itt is van kivétel, a jalapeño, amin gyakori a hosszanti ránc).

Mivel a kapszaicin zsírban oldódik, ha már elég a csípősségből, a lángoló érzést csökkenthetjük pl. joghurttal, vajjal, vagy egy-két kocka csokoládéval.

(A cikk a Paleo Konyha című lapban jelent meg.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s