Míg évezredekig a kivételezettek: a gazdagok és a hatalmasok, a kékvérűek és a bíborban születettek kiváltsága volt, hogy gyönyörű színekkel dekorálják magukat, a tömegtársadalomban mindannyian növelhetjük vonzerőnket festékekkel, feromonnal dúsított parfümmel vagy a kozmetikai sebészet mintájára kozmetikai neurológiának nevezett tudományág agyfényesítő szereivel.
A kémia a 19. század második felében indult fejlődésnek, miután egy alkimista 18 éves unokája véletlenül előállított egy világoslila festéket. A mályva szín az ezt követő években uralta a párizsi divatot, és William Henry Perkin meggazdagodott. Karrierjét látva sokan követték, a tudomány és az ipar frigyre lépett, az addig komolytalannak tartott szerves kémia felvirágzott. Néhány évtized alatt több száz szintetikus pigmentet – valamint robbanóanyagokat, mesterséges illatanyagokat, műanyagokat és gyógyszereket – hoztak létre petróleumból és kőszénkátrányból, így ma a korábbi árak töredékéből festhetjük különböző testrészeinket és ruháinkat vörösre, karmazsinra, lilára vagy azúrra.
A férfiak piros ajka
Míg sok emlős nem is érzékeli ezt a színt, az ember különösen vonzódik a piros árnyalataihoz, amit az is mutat, hogy a nyelvekben általában a fehér és a fekete után a vörös a legősibb színt leíró szó. Rúzst (a francia rouge szó vöröset jelent) már az ősi Egyiptom férfiai és női is használtak, a pigmentet mérgező higanyvegyületekből vonták ki, és az Ótestamentum tanúsága szerint (Jezebel, Eszter) továbbadták a szokást a zsidóknak is. A körmöket és a hajat hennával festették, a halántékvénákat, valamint a szemhéjakat egy féldrágakő – lapis lazuli – porával kékítették, a szemet szénnel keretezték. Babilonban is festette magát mindkét nem, és valószínűleg onnan ered a fehér arcszín divatja; ez a szokás az ólomból készült fehérítőnek köszönhetően sokak egészségét tette tönkre, egészen az 1920-as évekig; ekkortól Coco Chanel jóvoltából a lebarnult bőrt látjuk szépnek.
Egyiptomban még a pórnép is díszíthette magát, ha meg tudta fizetni a ritka, ezért drága anyagokat, máshol és máskor, egész a XX. századig a nemesek és a főpapok a törvény erejével csak maguknak tartották fenn a dekorálás privilégiumát. A Római Birodalomban a leghatalmasabbakat coccinati-nak, azaz vöröset viselőnek hívták, vörös palásttal büszkélkedtek a perzsa sahok és a katolikus bíborosok, bíborban születtek a bizánci császárok.
Enni vagy nem enni?
A festék a szintetikus kémia feltalálása előtt az illatszerekhez, a mirhához és a tömjénhez, és a fűszerekhez hasonlóan drága kincs volt, mert kevés volt belőle és messziföldről szállították. A tiroszi lilát például Föníciából, Europé szülővárosából, ahol egy Földközi-tengeri csigafajta váladékából vonták ki. Az állat ezzel a vegyülettel ölte meg a zsákmányát, és ebből vont védőburkot petéi köré. Egy öltözetre való, azaz 1,4 gramm festék 12 ezer csiga megfejésével vagy megőrlésével készült. A görög szóval indikón-nak, vagyis indiainak nevezett indigó még távolabbról érkezett Bizáncon és Velencén át, a növényből kivont festéket az arabok is használták, mert véd a naptól, nedvesen tartja a bőrt, és az ősz haj indigóban pácolva befeketül.
Az ókor és a középkor során szokás volt a festékeket aszerint elnevezni, hogy honnan származnak, az azúrt az afganisztáni L’azulumból származó kőből, latinul lapisból vonták ki, és hajóval érkezett a tengeren túlról, ebből ered a pigment elnevezése, az ultramarin; a vörösesbarna sienna az olasz Sienában, a barna umbra Umbriában készült.
De a leggyönyörűbb, legtartósabb, legfényesebb természetes szín valamennyi közül a kármin (cochineal) volt. A púderekben, pirosítókban és rúzsokban ma is használt festék – ami sok szintetikus pigmenttel ellentétben nem toxikus és nem okoz rákot, bár néhányan allergiásak rá – körül zajlott a történelem egyik legnagyobb ipari kémkedése, hozzá köthető a spanyol birodalom bukását megelőző gazdasági válság, valamint többszáz gyilkosság. Az inkák és az aztékok az arannyal tartották azonos értékűnek a festéket, Montezuma kárminban szedte a meghódított területektől az adót, Cortez ámulva figyelte a pirosra festett női melleket, az Újvilág meghódítása után a spanyolok az ezüst mellett legnagyobb értékben ezt a színanyagot hozták Közép- és Dél-Amerikából Európába. Ez adta a brit katonák vörös zubbonyának színét, és ételszínezékként is elterjedt: festettek vele lekvárt, süteményt, kolbászt, joghurtot és szárított halat, mégsem tudta senki, hogy miből készül. A spanyoloknak kétszázötven évig sikerült megőrizni a titkot és a monopóliumot, végül a hajtóvadászatban, amit az angolok, hollandok és franciák indítottak a megtörésére, egy francia botanikus nyert. Nicolas-Joseph Thiéry de Menonville magát gyógynövényeket gyűjtő orvosnak kiadva 1777-ben bejutott Oaxacába, és a legjobb termőterületekről lopott el egy kaktuszt a rajta élősködő bíbortetűkkel együtt. Kiderült: a kármin a nőstény rovarból készül (a hímek a megtermékenyítés után azonnal elpusztulnak), egy kilogramm festék 155 ezer állatból. Kézzel gyűjtik, egyenként.
A természetes alapanyagok iránt megnövekedett érdeklődés miatt napjainkban újra termesztik a bíbortetűt, ételszínezékként E120 a kármin neve, és azon kevés pigmentek közé tartozik, amely biztonságosan alkalmazható szemfestékekben is. Vegetariánusok kerüljék!
Közvetlenül az agyba
A bíbortetű is azért gyártja a kármint, mint a földközi tengeri csiga a tiroszi lilát: vegyi fegyverként használja más élőlények ellen. Ugyanez az illóolajok, például a mirha és a tömjén előállításának oka is, a növények a kártevők ellen halmozzák fel ezeket az anyagokat a kérgükben. A három királyok által ajándékba vitt szerek a fertőtlenítő és vérzéscsillapító hatáson kívül a legtöbbször azúrkék palástban ábrázolt Mária tudatát is befolyásolhatták: Egyiptom és Babilónia templomaiban akkor már kétezer éve ismerték a tömjén nyugtató, euforizáló, meditatív állapotot és az istennel való kommunikációt és egyesülést serkentő hatását. Az illatok ráadásul minden más ingernél közvetlenebb befolyást gyakorolnak az agyra, mert az orr szaglóidegsejtjein át a károsító anyagok kizárása végett létrejött vér–agy-gátat elkerülve rögtön bejutnak a központi idegrendszerbe. Ezért szippantják az emberek a kokaint, ami szintén egy növényi védekezőanyagból készült kivonat, és ez magyarázza a parfümök hangulatmódosító hatását. Az elmúlt tíz évben azzal is próbálkoznak az orvosok, hogy gyógyszereket juttassanak be az orron keresztül, például migrén-ellenes ergotamint, ami egyébként az erősen hallucinogén LSD előanyaga, és egy penészgomba-faj gyártja, mi más célból, mint védekezésképpen.
Az orron keresztül nem csak a hagyományos illatanyagok hatnak, hanem a feromonok is. Egészen napjainkig nem akarták elfogadni a tudósok, hogy az ember is kommunikál ezekkel a szagtalan információhordozó molekulákkal, hiszen az ember mégiscsak különlegesebb élőlény, mint az állatok, amelyeknél a feromonok ösztönös viselkedést beindító szerepét felfedezték. Mára kiderült, hogy az emberi feromonok ugyanazon a szaglóhámon keresztül jutnak be az agyba, mint az illatanyagok, és a szexuális vonzáson kívül a félelem tudatalatti kommunikálását is végzik. A kutatók életükben először ejtőernyős ugrást végzők, illetve vizsgázó egyetemisták izzadságát szagoltatták meg önkéntesekkel, akiknek ennek hatására aktiválódtak a félelemért felelős agyterületeik. Az érzelmek gyors terjedését biztosító mechanizmus valószínűleg hasznos az evolúció során, mert lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai elmeneküljenek a veszély elől. A vizsgálatot egyébként a DARPA, az USA új katonai technológiákat kutató ügynöksége finanszírozta, és az emberi feromonok felfedezését gyorsan követte a parfümgyártás is. Az illatokkal foglalkozó szakfolyóirat, a Flavour and Fragrance Journal egyik száma a nemek eltérő feromonérzékenységével foglalkozik, és megállapítja, hogy a nő a vonzó feromonok segítségével választhatja ki a legegészségesebb utód nemzésére képes férfit.
A házon kívül dolgozó nő megszületése
A XX. század elején létrejövő kozmetikai ipar egyik óriása, a lengyel zsidó Chaja (majd Helena) Rubinstein is az orra után ment, és nem állt szóba Marcel Prousttal, mert az író naftalinszagot árasztott, viszont megbízta Salvador Dalit, hogy tervezzen neki púderosdobozt, ami nagy sikert aratott. Rubinstein egy ideig orvostudományt hallgatott Svájcban – ahol az első magyar diplomás nő, Hugonnai Vilma is tanulhatott 20 évvel korábban –, majd 1902-ben boltot nyitott és „a Kárpátokból importált” kenőcsöt árult Ausztráliában. Az első világháború kitörésekor New Yorkba költözött, és megkezdődött sírig tartó rivalizálása a másik óriással, a Kanadából érkezett Florence Nightingale Grahammel, aki később Elizabeth Ardenre cserélte a kor egyik leghíresebb asszonya, az ápolónő Florence Nightingale tiszteletére kapott nevét. Mindketten nagyon értettek a marketinghez, és megalapozták azt az iparágat, amely a világ leggazdagabb nőjének vagyonát adja: Françoise Meyers a L’Oréal alapítójának unokája. Françoise-nak, aki a cég igazgatótanácsának tagja, nem egyszerű a családi háttere: az első szintetikus hajfestéket és napozókrémet felfedező nagyapja náci volt, míg férjének szülei Auschwitzban pusztultak el.
A világháborúk miatt sok nő volt kénytelen munkába állni, ami kedvezett az emancipációnak, és a viktoriánus kor kötelező szürkesége után – amikor úgy vélték, csak a prostituáltak és a színészek festhetik magukat – újra elkövetkezett a dekoráció kora. A balett és a mozi kultusza széles körben elterjesztette a makeup-használatot – a szót magát az Orosz Királyi Balett kozmetikusa, a szintén lengyel zsidó Maximilian Faktorowicz alkotta. A dolgozó amerikai nők Elizabeth Arden illatkreációját, a „Blue Grass”-t viselték. Arden a katonanők számára külön rúzst terveztetett, így a „Montezuma Red” révén ajkuk árnyalata tökéletesen illett egyenruhájuk színéhez.
Szépséggyógyászat beauty junkie-knak
A szépészet nem csak az ókori Egyiptomban és Kínában, de később is összefüggött az orvoslással. Az első évezred fordulóján Andalúziában élt arab orvos, a sebészet atyjának is tartott Abulcasis 30 kötetes orvosi enciklopédiájának 19. kötete a szépség-orvoslást elemzi, foglalkozik parfümökkel, rúzsokkal, dezodorokkal. A kémiával kacérkodó alkimista-unoka, Perkin eredetileg kinint – ami akkoriban a malária egyetlen ellenszere volt – akart előállítani kátrányból, amikor véletlenül felfedezte a szintetikus festékek alapanyagát, az antrakinont, ami rokona a később létrehozott antibiotikus hatású tetraciklinnek és a tumorellenes doxorubicinnek. (A manapság szintén divatos Aloe vera fertőtlenítő és hidratáló hatóanyaga is antrakinon-származék, és ilyen szerkezetű a kármin is.)
Elizabeth Arden eredetileg ápolónőnek tanult, és szívesen hivatkozott arra, hogy szépészeti termékei orvosságok, amit ma tilos tenni, mert egészséget helyreállító hatást tulajdonítani egy szernek hivatalosan csak akkor lehet, ha azt tudományos vizsgálatokkal bebizonyították. Kozmetikai cégekre ma Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal szokott bírságot kiszabni, ha megtévesztő módon reklámozzák termékeiket; ez év elején például két multi fizetett összesen 180 millió forintot, mert minden vásárlónak biztos hatást ígértek, de ezt még saját kutatási eredményeik sem támasztották alá.
És mivel az agy a legnagyobb erogén zóna – bár egyes evolúcióbiológusok szerint a nagy emberi homloklebeny, hasonlóan a hím páva farkához azért jött létre, hogy a hímek hatékonyan csábíthassák a nőstényeket –, nem meglepő, hogy a kozmetika az agyunkat is kezelésbe vette. A szellemi teljesítményfokozás divatja miatt vannak neurológusok, akik doppingtanácsadóként működnek, és sokan fordulnak hozzájuk, legalábbis Amerikában: az egyik legelitebb tudományos szaklap, a Nature olvasóinak ötöde például „agyfényesítőkkel” növeli koncentrációját. A kozmetikai ideggyógyászat legális és illegális szerei óriási igényt elégítenek ki, hiszen pszichológusok szerint legalább annyira erős fejlesztési vágy kapcsolódik a szellemi képességekhez, mint a szépséghez vagy a szexuális teljesítőképességhez.
dr. Kazai Anita 