Mestere adta spirituális nevét, aminek jelentését mindig újra és újra próbálja kitalálni: Bhaktananda. A szanszkrit szó nyersfordítása: aki az odaadásban és a szeretetben találja meg a boldogságát. A 42 éves, narancssárga pulcsit viselő férfi ránézésre inkább tűnik egy harcművészetet oktató iskola tagjának, mint egy békés életmódreformernek, de az intuíciója azt súgta neki: jógázzon. Keresni kezdett, és egy barátja a kezébe nyomta az indiai, Bihari Jógaiskola tankönyvét angolul, mondván: ez a legjobb, amit a témában kaphat. Amikor Magyar László az interneten megnézte az iskola fényképét, egyértelmű volt számára, hogy itt akar tanulni.
Azóta apránként megváltozott az élete, de szabadidejében tökéletesen ugyanazokat csinálja, mint régen, csak máshogy: tudatosan. Amikor Indiába készült, családja féltette, nem értette, de támogatta; később belátták, hogy a változás jót tett neki: míg korábban belső konfliktusban élt, visszajövetele után ez a feszültség elmúlt, s ezt a többiek is megérezték.
Korábban is kiélhette kreativitását, filmes és rendezvényszervező munkájából fizeti ma is a rezsijét, de 30-as éveinek elején rátört a kényszerítő vágy, hogy megvizsgálja, mi van az anyagi világon túl. Megfoghatatlan, furcsa érzés volt, de nem gondolkozta túl, mondja magabiztosan, úgy tartja, szerencsére nem intellektuális típus, így az érzéseire hagyatkozhatott.
Nem India érdekelte, nem nézett szét az országban, hanem egyenesen az északi Bihar állam Munger városába ment, ahol a világ első államilag elismert jógaegyeteme és egy nemzetközi jógaiskola működik. Itt találkozott először későbbi gurujával. „Megláttam, és földbe gyökerezett a lábam. Olyan érzés volt, mint a szerelem. Következő gondolatom az volt, hogy ezt nem mondanám el a barátaimnak, mert biztos kinevetnének.”
Azóta is a józan ész jóga-útját járja, ha dolgozik, szürke öltönyt visel, csak jóga-közösségét szervezve öltözik a lenyugvó nap narancs színébe, ami azt jelképezi, hogy viselője túl van a keresgélésen, már tudja, mit akar.
Magyar László öt éve indította mestere, Paramahamsa Niranjanananda Saraswati nyomdokain és engedélyével az itthoni Satyananda Yoga iskolát, száz körül jár a tanulói létszám, és lefordította a guru által írt könyvet, ami a fordulatot hozta az életébe. Párja az ő hatására kezdett jógázni, két kislánya pedig a példamutatásból tanul – nincsenek rákényszerítve semmire, ha kérdeznek, szívesen mesél nekik arról, hogy mit csinál.
A jógaéletmódnak hála, ma már ki tudja bontakoztatni képességeit, az energiáit arra tudja irányítani, ami számára fontos; annyit dolgozik, amennyire korábban nem volt képes. Szerinte a jóga túl van a vallásokon, inkább a helyes és teljes élet tudománya, ami az egészséges életmódhoz ad módszereket. Tudomány, hiszen megmondható a tanulónak: „ha ezt és ezt gyakorlod, ez és ez fog történni veled”, sőt napjainkban a tudomány nyugati módszerei is egyre inkább igazolják, amit a jógik ötezer éve mondanak. Teljes, teszi hozzá, hiszen a jóga foglalkozik a testtel: a megfelelő táplálkozás, a testtartások és a légzőgyakorlatok karban tartják az egészségest, gyógyítják a szív- és érrendszeri beteget, megszüntetik az emésztési rendellenességet, a depressziót, enyhítik az ízületi gyulladás, az asztma, a rák és a szenvedélybetegség tüneteit. A meditáció, a szellemi jóga megtanít az érzelmek kezelésére, a gondolatok megzabolázására, ami egyrészt lehetővé teszi a lazítást, másrészt ha arra van szükség, a koncentrációt. Fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül ugyanazok a hatásai, sőt a gyakorláson keresztül mindenki közelebb kerülhet saját vallásához is, Bhaktanandát is most kezdi érdekelni a filozófia és érteni kezdi a Bibliát. Hisz abban, hogy rend van a világban, amibe ha az ember beleilleszkedik, akkor haladnak a dolgok, sőt, ennek a hitnek saját tapasztalata az alapja. „Hány olyan módszer van, ami túlélt sok ezer évet? Ez is biztonságot ad – mondja büszkén –, ahogy a guru is, aki már megjárta az utat, ezért tud segíteni abban, hogy túljuss az elakadáson.”
Másoknak is a fokozatosságot ajánlja, a szokások apránkénti megváltoztatását, hiszen sokan tudnak például arról, hogyan érdemes étkezni, mégsem épül be az életükbe, hanem egy gyors belendülés után visszatérnek a régi mintákhoz. A jóga segíti a tartósságot, és ez a lassúság azért is jó, mert hirtelen váltás esetén az ismerősök hülyének nézhetik az embert. Eleinte nem gyakorolt rendszeresen, mára pedig odáig jutott, hogy időnként kihagyja a napi háromszori „edzés” egyikét-másikát, mert már ahhoz sem ragaszkodik.
Az általa szervezett alapítvány jótékonysággal is foglalkozik, így például veszprémi fogyatékos gyereket hoztak el kirándulni a fővárosba, vagy hajléktalanoknak osztanak ruhát, élelmet. A szegények szolgálatára szellemi „nagyapja”, guruja guruja ihlette: Szatjánanda Szaraszvatí India legszegényebb vidékén alapított ashramot, azaz közösségi helyet, ahol rendezvények idején húszezer ember – mint mondja, döbbenetes látvány ennyi tanítvány együtt — lakik, eszik ingyen, sőt kap a szellemin túl fizikai ajándékot, vetőmagot, gyógyszert, könyvet. „A ma is aktív idős mester a hívektől kapott minden adományt továbbad. Megváltoztatta a világomat, amikor láttam, hogy lehet így élni: a spirituális király jól tartja az alattvalóit, hiszen ha nekik jó, a királynak is jó.”
Alapítványának másik célja Magyarország első bentlakásos jógaközpontjának felépítése 2-3 éven belül a Somogy megyei Szólád községben, ahol egy kb. hetven fős közösség létrejöttéhez teremtheti meg a kereteket és régi vágyát is kielégítheti: földműves lehet.
A jóga adta számára az együttzenélés örömét, régi életéből pedig az is megmaradt, hogy imádja a focit – vallja be az egyébként valóban nyugalmat és megérkezettséget árasztó jógi egyetlen egyszer zavarba esve beszélgetésünk során.
Az élete delén járó férfi májusban karrierje egyik csúcsához érkezik: vendégül látja mesterét, aki életmódtábort vezetni és előadást tartani jön Magyarországra. „Soha nem volt guruvágyam, Niranjanananda Saraswati iskolájában mégis úgy éreztem, mintha hazaérnék. A guru láthatatlan jeleket küld a világba, és aki rá tudja magát hangolni, az önkéntelenül is odamegy hozzá. És akkor a megkönnyebbülés mellett másvalami is történik: a szellemi fejlődés, mint egy szuperszónikus jármű, beindul. Úgy képzeljék el, mintha a NASA felküldené magukat a Holdra, csak szorozzák be százzal.”
Info: http://www.satyananda.hu
(A cikk 2008-ban a Népszabadságban jelent meg.)
dr. Kazai Anita 